ma hőhullámmal érkezel
mint a testvéri szeretem
kérdő életekbe vétkezel
mítosz marad történelem
szűk szemed útja keret
térkővel támadt traktus
biotikus bársony kezed
dobra vert néma taktus
havazik nem fehér érc
lapátra fészkelő madár
ha fázik holnap a félsz
halálba szédül a talár
pattog a lélek labda
nem ha hevül az este
de baj sosem kerül vajba
nem fáj majd Nap eleste
Legutóbbi módosítás: 2019.11.26. @ 19:15 :: Adminguru
Nyomtatás Olyan feszes tempóban dolgozott Vera, hogy ideje sem volt magával foglalkozni, a munkán kívül másra is gondolni, de álmában ott kísértett az otthona, az otthagyott gyermekei. Egyre gyakrabban álmodott velük, s ilyenkor sírva ébredt és alig tudott a munkájára [… Tovább]
Nyomtatás Édesanyám is volt nékem … – kezdte a dalt a tanító néni. Irénke az első padban hangosan felzokogott. A tanító néni elharapta a dal folytatását és megsimogatta a leányka fejét. – No, no… mi a baj, drágám? – nem [… Tovább]
Nyomtatás Egyik reggel, ahogy a munkahelye felé igyekezett, új hirdetésre lett figyelmes – kutyakiállítást hirdettek hétvégére. „A lovas pályán Országos Munkakutya kiállítás és bemutató” – írta a plakát öles betűkkel. Jelentős esemény egy ilyen izgalmas kiállítás, bemutató. Lesz ott [… Tovább]
Nyomtatás Késő délután érkezek anyám látogatására. Mindig ilyenkor szoktam. Figyelmeztettek, hogy lehetőleg ugyanabban az időben jöjjek, mert így egy stabil, fix pontot tudunk adni neki az összeomló világába. – Kalmár Ádám, Gábor Zsuzsannához – közlöm a portán, és zakómból kiveszem [… Tovább]
Nyomtatás – Én vagyok a legöregebb köztetek – szólt a búzaszem, és lehúzta arcmaszkját, hogy barátai jobban értsék mondandóját, és minthogy némi kételyt látott kétszemélyes hallgatósága szemében, hozzáfűzte: – Jó, rendben, nektek is megvan a magatok történetisége. Azonban ősidők óta [… Tovább]
Nyomtatás Ködtakaróban piheg a táj, Benne csönd honol, alszik a szél, Nosza, virágot ebben találj! Kopár ágakon hízik a dér. Éri-e ujjam lágyan a kedvest, Éled-e bennem vágy és remény, Szívemen ének, ami befest, Amíg egemen ébredez fény? Pergetem, fogyik [… Tovább]
Nyomtatás A kor elhaladt már felettem, és számtalan egyéb nyavalyáim mellé társult egy csinos kis térdkopás, ami ugyebár nem ritka hatvanhét év felett. Persze ilyenkor jön a sok jótanács a családból, hogy mozogjak többet, tornázzak meg miegyéb, és főleg menjek [… Tovább]
Nyomtatás A takarító ma is jön. Savanyú, Közömbös szürke arccal ránk vigyorog. – Teremtőm, a megszokás mekkora úr. – Munka és halál, már köznapi dolog. Neki ez csupán mindennapos robot, S az elfekvő csak átmeneti tünet. Miközben felmos, magában így [… Tovább]
Nyomtatás Tudom, nem hallod, csendjeink összemosódnak. Hallgatok én is, hű cselédje a szónak. Szobád emléke börtön, az ágyad, az utolsó lélegzet, dőljön rám nyugodtan, te már eleget viselted. Tudom, nem hallod, rám hagytad csendünk tébolyát. Hallgatok én is, így hordozom [… Tovább]
Nyomtatás A JÓREMÉNY patika szemben állt Gáll órás emeletes házával a Főutcán. Akkoriban az Echerolles kastélytól eltekintve ez volt az egyetlen többszintes lakóépület a faluban. Ide kívánkozik, hogy a Gáll órásék egy egész famíliát képviseltek a környéken, és a [… Tovább]
