Hajnalt fest az ég
csendek peremén
a város szunnyadó lelkére.
Ébredő álmok néznek
valóság terén.
Kávé itatja a reggelt.
Őszülő vágyaim
hitem kapujában.
Élet rezzen bennem,
utat tör szemem sugarába.
Haldoklik a sötét,
száműzte békességem.
Nem ragyog más
csak körbefont imám
a lelket melengető csendben.
Némán mesél a mindenség bennem.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.05. @ 18:47 :: Tóth Mária