Hónap: 2019 november

a búcsúölelésben
az a jó
már ha jó benne valami
hogy arcunk összeér
de nem látod a szemem

Gennyes sebeket ecsetelnek az aszfalton,

burokban  fojtogatják

a hörgő fákat,

utcanők ajkairól… [« Tovább »] “Lámpák”

Rám ömlött fényed,

a zuhanó csillagok kihunytak.

Homlokomon szomjaztam

tenyered  langyosát,… [« Tovább »] “Gázolás”

Kivontam magamból az aggodalmat,

Mióta összeadtak minket a hétköznapok,

És már nem félek attól,… [« Tovább »] “Matek”

A homokban előttem lábnyomok,

Hogy ki hagyta nem láthatom.

Bár sejtem, erre csak Te jársz.

Célod… [« Tovább »] “Csak Te jársz”

                                             „Aki valóban tud várni, abban megszületik
                                             az a mélységes türelem, amely szépségében
                                             és … [« Tovább »] “szavak nélkül hidat”

A napok telnek, de mintha az évek gyorsabban siklanának ki
a vészkijáraton. Már nem az az arc néz … [« Tovább »] “Mostohaviszony”

Tudom is én, ez a november sokadika már a tél
előszobája-e, jogos-e a napközbeni elbóbiskolás –… [« Tovább »] “– egyszeregy –”

Innen lesz szép nyerni. Tét nélkül
is tovább tekerni. Nem törni
célra, csak gurulni, végül majd… [« Tovább »] “Nyeregben”

 Hajnali romantika

            Koosán Ildikó

Szűz hegyi sziklák gömbhéj- üvegén

nyüzsgő tűzlárvákból születik… [« Tovább »] “Hajnali romantika”

Salvador Dali stílusában

                        Koosán Ildikó

Vége-vesztett a tér

ölébe bújt a hold

az idő számlapján… [« Tovább »] “Salvador Dali stílusában”

csepp cseppre hull

gyógyszer elgurul

elme elborul

kezem földre hull

szárnyam eltörött

egóm elhagyott… [« Tovább »] “Esőben …”

Nőnek a cseppkövek, lassul az árnyék,
alkonyi csendem csipke fehér,
jéghideg éjeken meghal a szándék,… [« Tovább »] “Ágyaz a tél”

 November végén 

            Koosán Ildikó

Szunnyadva gubózik az őszvég

ködpihe némaságba

ajtónk elé, mint … [« Tovább »] “November végén”

Holdfény szonáta

Szürke nappalok,

sötét éjszakák,

mit értek ti,

ha nem süt a holdvilág,… [« Tovább »] “Holdfény szonáta”

gyakran a biztos sem az
aminek gondolod
tapintás illat íz
és a dallam még elő sem hívódott

azt hiszed… [« Tovább »] “kérdés”

Ketyeg a vekker. Negyvenegy.
Mi szeretnél lenni? El kell döntened!
Mikor elvárták volna… [« Tovább »] “– negyvenegy –”

Kell
Neked
Istenről
Szónokolni.
Elpusztít, teremt.

Te
Magad
Teremtesz
Új életet,
És még… [« Tovább »] “Teremtés”

Erőszakos szél,
füvek
fekszenek.
Gyalogút
félpillantásra.
Terhe nehéz:
több ezer év.
Gyaloglók,… [« Tovább »] “Mozivers”

A maradás hadiállapota.

Horgászok.

Szerencsés esetben
kezemben ficánkol
egy egész
hallá lett… [« Tovább »] “Mozaik”

Emléke
idegen erdő.
Nem az övé.
Zúgó szél.
Derékba tört ágak,
zörgő avar.
Nem az övé.
Ő még ő, de
semmi… [« Tovább »] “Lassul”

Őszi estéken az ember többet gyón, mint teszi azt korábban.
Talán a fény hiányát pótolja így a lélek,… [« Tovább »] “– hibátlan hibáink –”

Ha jól emlékszem, talán tíz éve volt
Hogy az üresség belém karolt
Lefekvés előtt egy cigi … [« Tovább »] “Caton Avenue”

nekem engedelmeskedett élet és halál
csendben figyeltél egy meggyfaágról
megformált rajtam … [« Tovább »] “Valódi”

Cs odát láttam az égen.

I stenek szemébe néztem?

L ángoló volt, tüzesen égő,

L átóhatáron túl is fénylő.… [« Tovább »] “Fénylő”

Amikor először láttam,

indigókék volt,

sima és nyugodt.

Éreztem, parányi vagyok,

és az ölelésébe… [« Tovább »] “A tenger”

Pőrén jövünk s megyünk ruha nélkül
nem viszünk magunkkal mást
csak utolsó mosolyunk
melyet… [« Tovább »] “Gazdag vagy szegény”

Mint az őszi légynek,
úgy fogy el erőm;
jobb lett volna halnom,
hirtelen, s előbb.

Kopnak az álmaim, látod öregszem,
őszül a táj is, ha csurran a fény,
futnak az évek, hiába kötekszem,… [« Tovább »] “Vackol a tél”

Mosógép duruzsol. Kint ereszkedik a csönd,
a vézna fák mögé lila hátteret ken az este,
kedvemből… [« Tovább »] “‘Pillanatszorító’”

Azon a napon békesség volt,

igen így emlékszem…

A felhők, mint kövér dunyhák

kiszakadtak

anyám … [« Tovább »] “Tündér legyek”

hívnak szüleim
virággal integetnek
kőtáblák alatt

Nyirkos ágyban úszó álom,

sebes faleveleket mosdató holdfény,

macskakövek közt imbolygó… [« Tovább »] “Nevető tükörben”

Még most is ide látom az apámat,
ahogy ott feküdt, súlyos hófehérben,
a lélegzete már magába fáradt,… [« Tovább »] “VÁLASZTALANUL”