Nyirkos ágyban úszó álom,
sebes faleveleket mosdató holdfény,
macskakövek közt imbolygó erekben
szűkölő fűcsomó
hiányod.
Ernyed, oszlik…
És szentségtörés összemázolni nap mint nap
bőrömből is szivárgó hiányod,
megélni kéne,
összegömbölyödni Isten tenyerében,
ha adta hálásan fogadni,
de megfestem,
s már kész a csodálkozóvá lett
szemöldökvonal,
bohóc grimasz nevető tükörben.
Legutóbbi módosítás: 2019.11.03. @ 16:58 :: Adminguru