Vaskó Ági : Vackol a tél

2019.11.04. Vaskó Ági Vers 14
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Kopnak az álmaim, látod öregszem,
őszül a táj is, ha csurran a fény,
futnak az évek, hiába kötekszem,
egyre sötétebb a mogorva éj.

Szirmukat ejtik a nyári virágok,
halnak a rózsák, ha csókol a dér,
riadtan nézem e fagyos világot,
s bőrömön érzem, hogy vackol a tél.

Legutóbbi módosítás: 2019.11.04. @ 11:52 :: Vaskó Ági
Szerző Vaskó Ági 121 Írás
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem. Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban. Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik. Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg. Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba. Könyveim címei: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő, Csendből fakadt.