Igen hölgyem, kerül kezembe napilap,
olvastam, óg-móg a krumpli miatt a nép,
hömpölyög az utcákon a szürke iszap,
a cár egyet előre, kettőt hátralép.
Higgye el, engem is zavar a dolog,
bár, jelzem rám nyugtatólag hat a lila,
engedékeny a lelkem, sosem konok,
kérem, ne hajtogassa folyton: nyámnyila!
Hát mi lennék én, valami akkád harcos?
Tévedhetetlenül tudjam, mi a jó?
Tisztelettel, itt lakom, egyszoba-hallos,
ugye érti, nem éppen hadihajó!
Nos, valahogy ekként élnék, bocsánat,
ha többre számított volna kedvesem,
de miért én üssem meg a bokámat?
Amúgy, mit szólna, van két színházjegyem…
