Olyannak kellene lenni, mint ez a szőnyeg,
ami évek óta melegíti talpam – szolgálatban
felettem áll, mégis csak alattam…
A személynek fel sem kellene tűnni, csak
a tettnek, békével szolgálni jó cselekedetnek.
Észrevétlennek maradni volna jó, akár a hajnal,
ami úgy adja át a napokat az embereknek, hogy
azt sem tudja, mikor találkozott a virradattal.
Olyannak kellene lenni, mint azok, akik nem
irigykednek, mert ismerik a titkot, miszerint
az élet személyre szabott, s abból boldogulhat
mindenki, amit kapott. Mindig békésnek lenni
volna jó, és olyan csendesen szeretőnek, mint
a lassú folyású vizek feletti fűzfák tükörképei,
és minden a legnagyobb rendben történhetne,
ha megtanulnánk végre egymást igazán szeretni.
