Az ember bár ne futna bűnbe untalan,
s kiküszöbölve előre tévedéseit, tudná,
hogy mi lesz, ami felüdíti majd, vagy
éppen tisztaságát világ mocskával
csontig szennyezi!
Ki akarna beleszaladni a vétkekbe
önmagától, ha csak nem bolond,
vetemedett elme… de tán még
a bolond sem szalad ki a világból
saját veszedelemre.
…
Bár az Igékkel jó viszonyba
állna értelem, és gyakorlatba
ültethetőbben sejtetné a szebb
jövőt! Hazugságait veszíthetné
az elmúlás gondolatától vacogó
időkeretbe zárt tudat, s a vétkeink
hiánya megnyithatná előttünk
az egyetlen helyes utat!