hiába vágynék nem magamról szólni
nincs már más, kit jobban ismerek
gyermekként is a betűket lestem
ha nem futottam lusta köröket
egy pénteken a betegágyam mellett
apám mesélt, hogy meghasadt az ég
átlebegtek rajtam kusza mondák
egy kisgyermek, a szűz anya, s remény
olvastam a gladiátorokról, hányan
pusztultak a harcban el
s a latrok ketten ugyanúgy végezték
a jó s a rossz közt vigaszt nem lelek
az ember mindig a társára támadt
világégés nemcsak sejtelem
szeretetről s örömről éneklünk
őrültek, hát van itt szeretet?
