Randa volt a kerítésem,
csináltam egy újat.
Ezen aztán tolvaj, rabló
soha át nem bújhat.
Érdekes, hogy két hét alatt,
míg a beton kötött
és csak egy szál madzag feszült
a két oszlop között,
senki olyan nem jött be, kit
nem én hívtam volna.
Anélkül lop meg valaki,
hogy ott behatolna.
Akkor is fogy a pénzem, ha
egy vasat se költök.
Gyerekeim! Tőlem aztán
szart se örököltök!
Az én jövőm rég ellopták,
most fogy a tiétek.
A lapok a naptárakból
egyenként kiégtek.
Kapu – minek? És a nevem?
Minek ott a táblán?
A tolvaj a nyers szabályok
sorai közt várt rám.