a lóláb sokszor kilógott
próbálták ugyan rejteni
s ha nem ment
legalább menteni a menthetőt
özönlött menten
száz cifra magyarázat
hogy a látszat csal
káprázat játszik
és csak velünk
mentsvárnak pedig ott volt
a megkésett bánat
a megtévedt így lett áldozat
akit bocsánat illet
bár néha hős szerepre vágyott
az orvul fölöltött varázsköpeny szárnyát
most bátor kezek
tárják szélesre
szemtől szembe mutatják
nem csupán szarv szőr és pata
a régi-új angyalkar
remélnéd csak ennyi
de nem
az erényként elömlő gyalázat
alternatív mintaként génjeinkbe írva
már szaporítja önmagát