„Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Talán ha trillázva énekelne
a mondatok néma zuhataga.
Mit ér a térben élő ember,
van-e súlya ékes szavának?
Felsikít-e az értékrendszer
a hibák lázas korszakának?
Sír a kín, de szólni nem mer,
talpak alatt futnak el az évek.
Mit ér a cifra jogrendszer,
jut-e szerep a lángelmének?
Minden leírt szó üt és éget,
könnyűnek találtatott az elme.
Feledtük rég az istenképet,
de sír az ego, már vezekelne.
A gondolat villámként cikázik,
hátrahagyta nehéz bilincsét.
Miközben testünk bőrig ázik,
kinyitjuk lelkünk zsilipjét.
(Az idézet József Attila: Ars poetica című verséből való.)
Legutóbbi módosítás: 2020.01.18. @ 22:59 :: Nagy Horváth Ilona
