Még tisztán emlékszem,
Mikor szemedbe nézve
Az ártatlanságot láttam,
Egy őszinte, gyermeki
Vágyat, boldognak lenni.
Mint idegenre néz rám
Sok ember és nincs már,
Aki bennem rendet teremt.
Egy hónapja nem esett,
Most mégis mély a sár.
Hallod, az ereszre érkező
Esőcseppeket? Minden
Koppanásuk én vagyok.
Szólj, ha létem már fáj
És én lassan elhalkulok.
Legutóbbi módosítás: 2020.01.30. @ 15:07 :: Ravasz Levente