mást sem mondott, csak hogy szeretet az élet,
minden mi a földön: szeretetből éled,
közeledtem hozzá, meghallgatott, nem szólt,
nincs rá jó válasza – hiszi: így bölcsebb volt.
mindmegannyi ötlet, elcsórták előlünk,
megírtak már mindent – csipkedjünk belőlük.
egy-két unott verssor, jó lesz alaphangnak,
buta csürhe bólint, persze, igazad van.
ha meg tél fordultán újra tavaszt várunk,
bátor új szavakkal korszerűt kínálunk,
letorkol az ifjú: de rondán beszélsz te,
ja, hogy ezt én mondtam? az más, nem művészet.
