Boreász paripái száguldanak
vérfagyott ereimben,
s hideg csókod mögött keresem a
tavaszt szemeimmel.
Belassult izommozgás visz
előre az utamon,
keresem a szépségét,
figyelemmel kutatom.
A lehulló jégpihék
fehér tűnékenységében,
a marótiszta levegő békéjében.
Veled pihenek, természet.
Nyugvólusta pillanatok
a szobámban csendesek,
olvasok, írok,
alkotok lelkesen.
Teagőzös aromák
járnak át,
s élvezem, élvezem
az illatát.
Belealszom a fürdőkádba
habos vizet nyelve,
szétgőzölt bőrömet
tűnődve figyelve.
Veled pihenek, természet.
Csalogat ágyam ígérete:
álmokat adok.
Dolgoznom is kellene, csak
pár percet maradok.
Vagy talán többet,
s kicsit elkések.
Majd rohanva kitalálom
a meséket.
Karácsony jön, Újév, farsang.
Visszaszámolok már halkan.
Veled pihenek, természet.
Legutóbbi módosítás: 2020.02.05. @ 09:47 :: Győri Nagy Attila