Mindig csak a körülmények, a bút kísért jajok,
mindig csak a tévedések, megbolondult furcsa
évszakok. A ránk aggasztott félelmek, elfajzott
világ; erről szólnak a hírek, sajnos erre mozdul
a száj. De hol van a tegnapi napszín? A völgyben
ott van-e még a titok? S ha vadlest hurcol az erdő,
onnan nézni a tisztást, szívünk kedvvel átitatott?
Hol van a cserfes gyermek? Tűnik-e könnyre a gőg?
Megvan-e még az az álom, sárkányt győz le a hős?
És hol van a száz terv szőtten? Hol van a kedv,
meg a tánc? Merre szaladt az a dallam, merre röpül
a madár? Visszatalálhat a gyermek? Előcsalogatja
a hit? Mennyi az ára időnknek? Isten végül
mindenkit hazavisz?
