Menedék. Az vagy nekem, egy
óvó balansz e zavarosban. Távoliak
a szürke árnyak közeledben, védő
szárnyaid sugallata nyugalom.
Maradj mellettem.
Maradj szüntelen.
Nem félek így a félelmetesektől,
a zord árnyak okozta rémülettől.
Világod óv, s én is óvlak hálául
biztonságos partjaidnak.
Örökké tartson.
Tartson örökké.
Nyugalmadból merítek mára,
holnapra, élvezve e perceket.
Köszönöm a léted, áldást
küldök a találkozásnak véled.
Te vagy a támaszom.
Egyetlen támaszom.
Szeretlek. E szó oly kevés, s
kimondani is egyszerű. Többet
érdemelnél, mégsem kéred.
Ezért élek érted.
Ezért élek halálomig érted.
Legutóbbi módosítás: 2020.04.07. @ 08:50 :: Nagy Horváth Ilona