Nem túl régen egy megmagyarázhatatlan
érzést találtam magamban, amikor semmi
sem úgy alakult az életemben, ahogyan
azt vártam. Nem kerestem ezt az érzést,
csak tényleg rátaláltam. Emlékszem,
egészen másképpen hangzott a Miatyánk,
másképpen égett a gyertya, finomabban
csókolt kanóc a viaszba. A semmi sincs
érzésből hirtelen lett minden, amit nem
láthattam akkor, csak egyszerűen hittem,
és amikor a szenteltvíztartóba levegőhöz
érhetett csak ujjam, én mint soha azelőtt
– jelen voltam.
