Rügyosztók jártak itt az éjjel. Nem mutatkoznak be,
furcsa egy szokás! Csak teszik a dolgukat sötétben,
s hajnalra kivirul a táj. Még alig hasad az új nap –
sűrűbbnek tűnik az ág. A gallyakra több tavaszport
hintenek talán?
A diófa előtt palintázni kezdett a hinta, és én éppen
észrevettem, hogy a szél beszélte rá. Lökött is rajta
párat, aztán gyorsan messze szállt. Persze egy kis-
madár azonnal arra termett, büszkén hintavasra állt,
s ha jól értettem, az erejéről csicseregve valamit
még most is tapsra vár. A vakondok persze megint
Etnásat játszadoztak reggel – tengernek címezve
az utcát, a kertbe rendezték be fél Szicíliát.
Számtalan furcsaság van itt, ami tegnap még nem
volt, de a legszebb köztük az, ahogyan a rügyekről
a vízcsepp-puttonyok lehullanak.
