(1)
A helyzetet nem elnagyoltan látva és súlyosságát
sem csorbítva meg, azért még jó sorolni mindazt,
amit gondolatban újratervezek. Talán eddig túl
sokat foglalkoztam olyasmivel, mi lelkemnek
mihaszna, és testem javára sem vált lustaság, ami
ráérőssé biztatott valószínűleg csak saját jogán.
(2)
A hajnali busz ugyan időben érkezett, a nép-
számlálásom mindössze egy tenyérnyi lett.
A városban sem kellett rohannom emberek
között, a lökdösődés messze költözött.
(3)
A munkában elüldögéltem. Tűnődő időnek hívom
– közben ügyesen jár a kéz. Nem túl gyakran volt
kedvem a szóhoz, dolgozott a belsőépítész.
(4)
A buszon hazafelé szintén csak páran
– megszokás bennem gyerekruhában.
Semmi nyüzsgés, diákzsivaj –
hiányzott, ami bosszant, ha van.
(5)
Utca. Séta.
Élet. Erő.
Ember sehol.
Nincs térerő.
