Anyám! Megtagadtad létezésem,
eldobtál, mint olcsó zálogot.
Egyéves gyermek mondd, mit vétett?
Odafent magad vádolod?
Anyám! A pillangó már elröppent,
vele gyermekként szőtt álmaim,
ezernyi könnyes ébredések
lapultak vérző szárnyain.
Anyám! Sötét van! Nagyon félek!
A Hold fésüli ezüsthajam.
Mázsás terhektől meghajoltan
feszül vállamra hatvan nyaram.
Sav marta szívem vedd öledbe,
ringjanak a bent rekedt szavak.
Anyám, ugye, a sebzett lelkek
a végső úton megbocsátanak?
