eső
kéne csendes eső
három
napig permetező
szárazföldre
hulló cseppek
törjék
meg a dermedt csendet
adjon
reményt a vetésnek
lendületet
szívverésnek
láztalanítsa
a Földet
oldja
fel az összes könnyet
aggodalom
szőtte ráncot
zene
nélkül szétszórt táncot
minden
test nélküli árnyat
mossa
tisztára a vágyat
bomoljon
a rideg fehér
szivárvánnyá
az emberért
Nyomtatás Olyan feszes tempóban dolgozott Vera, hogy ideje sem volt magával foglalkozni, a munkán kívül másra is gondolni, de álmában ott kísértett az otthona, az otthagyott gyermekei. Egyre gyakrabban álmodott velük, s ilyenkor sírva ébredt és alig tudott a munkájára [… Tovább]
Nyomtatás Egyik reggel, ahogy a munkahelye felé igyekezett, új hirdetésre lett figyelmes – kutyakiállítást hirdettek hétvégére. „A lovas pályán Országos Munkakutya kiállítás és bemutató” – írta a plakát öles betűkkel. Jelentős esemény egy ilyen izgalmas kiállítás, bemutató. Lesz ott [… Tovább]
Nyomtatás A nevezetes szerszámgép öregecske volt, akárcsak a gazdája, aki megvált tőle, minthogy felszámolta a műhelyét, valamelyik, Rábéhoz közeli faluban. Az ezerkilencszáz hatvanas évek elejét írtuk, amikor Muschitz Karcsi (†) – a kedves vevő -, már több szakmának is a [… Tovább]
Nyomtatás Pista bácsi megtömte pipáját, begyújtotta, majd kisétált a kapuja elé. Komótosan körbenézett, lát-e valakit az utcabeliek közül. A járdán egy lélek se volt kint, viszont az úttesten egy férfiembert látott közeledni, pont az ő irányába. Mikor kicsit közelebb ért, [… Tovább]
Nyomtatás Agyad tépi a magány, Rémület tölti be a szobát. Pupilla szűkül, cimpa tágul, A rémület tágra nyílt szemekkel bámul. Szédülsz, tested meginog, Az ajtót kinyitod. Férfiak! Nem nők, asszonyok. Gyanakvás, félelem fordul feléd, Összetört minden remény. A neveket [… Tovább]
Nyomtatás Régen még voltak havak, Télen befagytak a tavak. A szánkók sikongva repültek, Rajta kacagó gyerekek ültek. Vakító fehérség lepte be a tájat, Vetett a búzának puha ágyat. Ereszen jégcsap, ágon zúzmara, Házak tetején vastag hósipka. Hógolyók ha repültek, [… Tovább]
Nyomtatás Agyad tépi a magány, Rémület tölti be a szobát. Pupilla szűkül, cimpa tágul, A rémület tágra nyílt szemekkel bámul. Szédülsz, tested meginog, Az ajtót kinyitod. Férfiak! Nem nők, asszonyok. Gyanakvás, félelem fordul feléd, Összetört minden remény. A neveket [… Tovább]
Nyomtatás Fúj a szél és kevereg, Zörgeti az ágat. Hideg eső permetez, Áztatja a házat. Felkapja a levelet, Messzire elhordja, Hideg herceg tábornoka Vad szél úrnak kardja. Fúj, süvít és kavarog, Megtépi a fákat, Messze hordja az avart, Kisöpri [… Tovább]
Nyomtatás Régen még voltak havak, Télen befagytak a tavak. A szánkók sikongva repültek, Rajta kacagó gyerekek ültek. Vakító fehérség lepte be a tájat, Vetett a búzának puha ágyat. Ereszen jégcsap, ágon zúzmara, Házak tetején vastag hósipka. Hógolyók ha repültek, A [… Tovább]
Nyomtatás Öreg varjú, hat óra, Fölszállott a karóra. Nem volt rajta karóra. Arra sétált a róka, Fölnézett a karóra. Varjú koma, hány óra? Varjút igen bosszantja, Nem tudja, hogy hány óra. Kár, kár! Karom sincsen, nem óra! Eredj innen, te [… Tovább]
