Napra fordult már a hajnal,
kéz a kézben kín, s az üdv –
tűz kialszik, s még a csönd
is gyászruhába öltözik.
Porködön túl Dél Keresztig
tömjén karcos illata – száll
az égig, s még tovább, hol
feldereng az Úr szava.
Érdemét sok nap dicsérve
hordja át az éveken, és
morzsáit szétszórva hit
– folyton elvégeztetik.
