Még a nedves flaszteren reszket a fény,
s a kiürült város peremén himbálózik a csend,
a Nap sörénye horizont alá biccen,
hosszúlnak az árnyak.
Lelkemből hajnalra kikiabállak,
hogy ébrenlétem derűs legyen,
de előbb átszűrlek minket,
száz ég-rendi mérlegen.
*
Leheletem vagy, bölcs és átok,
mellém varázsolt a Nap,
s ha nem vagy, fázok.
Legutóbbi módosítás: 2020.05.19. @ 11:50 :: Serfőző Attila
