Julianus útjai
A négy barát májusban indult útnak, Konstantinápoly felé.[1] Onnan hajóval szelték át a Fekete-tengert. Ottó barát jelentése ellenére, Alánföldön nem találkoztak magyarokkal, de az akkor már Batu kán fennhatósága alatt levő területeken tudtak információt szerezni az ázsiai hódítókról. A szokatlanul kemény tél féléves rostokolásra ítélte őket, amely elvitte minden pénzüket is. A tavasz beköszöntése után úgy döntöttek, kétfelé válnak. Ketten, Julianus és Gerhardus elindulnak északra, hogy második megbízásuknak eleget tegyenek.[2] Annyit sikerült megtudniuk, hogy a keleten maradt magyarok a tatár pusztítás után északra vonultak. Eközben Richardus és társa hazatértek, hogy megtegyék jelentésüket a tatár hódítókról. Jobb ötletnek tűnt, mint együtt indulni az óhazai, magna hungariai [3] magyarok megkeresésére, és esetleg egyikük sem tér haza a megszerzett értesülésekkel.
Mivel pénzük elfogyott, Richardusék hajóra nem ülhettek. Így a Fekete-tenger északi partján folytatták útjukat. Nélkülözés, betegség, széles, megáradt folyók, rossz közbiztonság, sok minden fékezte útjukat. Alig értek Pestre, egy orosz kereskedő máris hozta a hírt, hogy Julianus barát azt üzeni: „Megtalálta amit keresett, nem időzik ott sokat, és az év végéig, reméli hazaér”.[4] Richardus, főleg, mivel egészségi állapota miatt amúgy is gondozásra szorult, úgy döntött, hogy nem küldi még el a pápának szánt jelentését. Már csak hetek voltak hátra az év végéig. December 27-én Juliánus barát ígéretéhez híven meg is érkezett, de Gerhardus nélkül, aki útközben belehalt a nélkülözésbe. Így Richardus, mint a négy pápai hírszerző megbízott vezetője, a közös jelentést személyesen vitte el a pápának.[5]
Bár IV. Béla király Richardus és társa jelentéséből már tájékozódott a tatárokról, Julianus beszámolója sok új információval egészítette ki azt. Az első, hogy a magna hungariai magyarok megtérítéséről, és arról, hogy alattvalóvá téve őket, s oda országát kiterjessze, le kell mondania. Az orosz fejedelemségek elzárnának minden odavezető utat, nehogy a katolicizmus „két tűz közé” vegye, és ortodox hitről katolikus hitre való áttérésre kényszerítse őket.[6] A másik fontos hír, hogy a tatárok ötnapi járóföldre voltak a keleti magyaroktól, és Németország meghódítására készülnek.[7] Akkor pedig Magyarországot is meg fogják támadni. Ez nem a barát képzeletének szüleménye, hiszen találkozott a tatárok követével is, aki magyarul is tudott.[8]
Julianus 1236 júniusában indult vissza Magyarországra. Még idejében, hiszen még ugyanannak az évnek az őszén a tatár hadak feldúlták a volgai Bolgárországot. Ennek hírére, a domonkosrendi szerzetes sikerén felbuzdulva II. Honorius pápa beleegyezésével IV. Béla visszaküldte a barátot, de ezúttal más céllal. Már nem a volgai (magna hungariai) magyarok felkeresése volt a küldetése, hanem a tatárok szerveződéséről, hadi technikájáról kellett információt szereznie, és felvennie a kapcsolatot kánjukkal. Csak Szuzdalig jutott el. Onnan tért vissza a Kievi Rusz megtámadásának hírével, és Batu kán fenyegető levelével[9]:
„Én a Kán, az Égi Király küldöttje, kinek hatalmat adott a földön, hogy meghódolókat a maguk viszonyai között fenntartsam, az ellenszegülőket pedig eltiporjam: csodálkozom rajtad magyarok királyocskája, hogy amikor már harmincadszor küldök hozzád követeket, vajon miért nem küldesz vissza közülük egyet sem hozzám? Sem követeidet, sem levelet nem küldtél viszont hozzám. Tudom, hogy gazdag és hatalmas király vagy, hogy sok az alattvaló katonád és hogy egyedül uralkodsz egy nagy királyságban, és éppen ezért saját jószántadból nehezen hódolsz meg előttem. Pedig jobb és üdvösebb lesz reád nézve is, ha önként hódolsz meg előttem. Értesültem arról is, hogy a kunokat, az én szolgáimat pártfogásodba vetted. Ezért meghagyom neked, ne tartsd őket továbbra is magadnál, hogy ellenségeddé ne legyek miattuk. Könnyebb ugyanis a kunoknak kivándorolniok, mint neked; mint hogy azok ház híján sátraikkal ide-oda vándorolnak, talán elkerülhetnek engem, de te házakban lakozol, neked váraid és városaid vannak, hogy menekülsz meg hát a kezemből?” [10]
- Béla király a levél átvétele, és Julianus meghallgatása után összehívta a királyi tanácsot. A XIII. században még két központja volt az országnak, a király Székesfehérvárról kormányzott, az egyházi központ pedig Esztergom volt. Buda csak később vált fővárossá, a tatárjárás után. Kálmán herceg, mint mindig, támogatta bátyját, s ez kivette az akadékoskodó főnemesek lába alól a talajt. Egyértelmű, IV. Béla ellen nem számíthattak támogatására. Ám kinek éles szeme volt, észrevehette, Kálmán időnként inkább bátyja iránti hűségből, mint mély meggyőződésből támogatta némelyik ötletét. Már a palotában, négyszemközt fordult szembe vele.
– Bátyám, tudod, mindig melletted álltam, akkor is, amikor ellened akartak felhasználni, s királlyá akartak koronázni helyetted. Meggyőződésed, hogy a rámai bogumilok ellen folytatnunk kell a háborút? Most, amikor keleten sokkal nagyobb veszély tornyosul elénk?
– Kálmán öcsém, ne feledd, a pápa kérése e háború [11]. Ráadásul igaza is van. Batu kán világhódító csapatai ellen csak teljes keresztény összefogással érhetünk el eredményt. Lám, előlük még azok a szaracénok is meghátráltak, akikkel még keresztes hadaink sem bírtak. Átgázoltak a kunokon a Kalka folyó mellett, akik az orosz fejedelmekkel összefogva sem tudták megállítani őket, a hatalmas Bolgárország [12] is térdet hajtott előttük. Ha a pápa nem hirdet keresztes háborút… Bizonyítanunk kell neki hűségünket a keresztény ügyhöz. Ne feledd, tavaly Gergely pápa még kiátkozással fenyegetett meg, mert visszavettem az egyháztól néhány, apám által könnyelműen odaajándékozott királyi birtokot. Neked is kilátásba helyezte ugyanazt, ha a Templomos lovagrendtől elkobozod apánk által könnyelműen ajándékozott birtokokat. S abban igaza van a pápának, hogy a bogumil eretnekség szakadást idézhet elő a kereszténységben, s ily komoly fenyegetés ellen, mint Batu kán csapatai, csak az egységes kereszténység győzedelmeskedhet. Amíg a keleti veszély megjelenik határainkon, ki kell irtani az eretnekség csíráit. Már Baranyában is megjelentek.
– Egyetértek veled, királyi bátyám, a gyepűket meg kell erősíteni. Ám jó lenne, ha odafigyelnénk másokra is. Szomszédjaink, a lengyelek, a csehek, az osztrákok mind várépítésbe kezdtek a veszély hallatán. Nekünk is azt kellene tennünk, ahelyett, hogy saját nemeseinkkel hadakozzunk apánk tékozlása miatt! Egyre többen fordulnak ellened!
– Miből építsek várakat? Apánk az egész királyi vagyont eltékozolta. Üres a kincstár. Örvendek, ha fegyverekre lesz pénz… Ha visszaszerzem, akkor lesz miből építeni. Ez a halaszthatatlan. Egyébként e lovasok ellen a várak mit sem érnek. Elvágtatnak mellettük.
– Én akkor is megerősítem a szepesi váramat![13] – ellenkezett Kálmán. – S nehogy jogos igyekezeted közben túl sok ellenséget szerezz itt benn az országban! Egy dologban egyetértek veled, feltétel nélkül. Kinga lányod és Boleslaw herceg házasságát meg kellene sürgetni.
- Béla nem a meggyőzhetőségéről volt híres. Még két évnek kellett eltelnie, amíg kezdett hajlani öccse tanácsaira. Ehhez pedig utolsó cseppként a pohárban, egy újabb pápai levél kellett, amelyik 1238 végén érkezett Rómából, és IV. Bélát valamint Kálmán herceget a bogumilok elleni háború folytatására sürgette. IX. Gergely pápa a tatár fenyegetést nem vette komolyan. Végül a király ugyan nem mert nemet mondani a pápának, de a háború folytatását kemény feltételekhez kötötte. Aztán II. Frigyes német-római császár összetűzött a pápával az invesztitúra jogán, melynek háború lett a vége, s a csaták közepette a pápának volt nagyobb baja is a bogumilizmusnál, főleg miután a II. Frigyes legyőzte a pápa által ellene küldött Lombard Liga csapatait.
Már rohamosan közelgett Mária királynő nyolcadik szülésének ideje. Béla király szorgalmasan imádkozott, hogy végre hét lány után egy trónörökössel is ajándékozza meg a Fennvaló. A legszigorúbban betartotta a húsvéti böjtöt, minden penitenciát elvállalt, szorgalmasan imádkozott, s mintsem ezeket elmulassza, inkább királyi feladatait halasztgatta. Az esztergomi érsek ki is tűzte feladatul a papoknak, hogy minden szentmisén a hívek fohászkodjanak az Atyához és Szűz Máriához a királyi fiúgyermekáldásért esedezve.
Nem volt könnyű a királyi csillagász dolga. Kétségbeesetten kereste a biztató jeleket, melyeket azonban határozottan meglátni nem mert, hiszen a tévedés, mármint ha jóslatai ellenére a királynénak ismét lánya születik, az akár a fejébe is kerülhetett volna.
- Bélának és Mária királynőnek, bár rendszeresen kikérték az udvari csillagász véleményét, kezdett elege lenni az ősz hajú talján kétértelmű, homályos szövegeiből. A jövő kitudakolása érdekében, főleg királynői nyomásra, küldöttek járták az országot megbízható jós felkutatása érdekében. Bolognában és Párizsban tanult szerzetesek közül akadt, aki erre nagyon csóválta a fejét, sőt olyan is, aki hangot adott nemtetszésének:
– Az ilyen boszorkányokat és varázslókat nem meghallgatni, hanem megégetni kell!
Az épp soros javasasszony szerencséjére, ezt Könyves Kálmán királyunk által hozott törvények tiltották. Így még Magyarországon nem kapott lángra a boszorkányégetés őrülete. S aki a javasasszonyt ismerte, nem félt kijelenteni, hogy Ajka néni még egy légynek sem ártott, sőt számos embert meggyógyított, s buzgón imádkozott Jézushoz… Kissé nyugatabbra akkoriban életét is kockáztatta, aki egy boszorkánysággal vádolt személynek a pártját fogta, akár ő is máglyán végezhette.
Nem hemzsegtek akkoriban az orvosok Magyarországon. Még egy évszázadot kellett várni az első egyetemre, Nagy Lajos uralkodásáig. Akadt ugyan Bolognában tanult szerzetes, ki IV. Béla király udvarában hasznosította a papi képzés mellett szerzett gyógyítási ismereteit, de még akkor sem vetkeztethette le a királynét, s akkoriban az orvostudomány is gyermekcipőben járt még. A királynő szüléseikor is bábaasszony segédkezett. Ám a bábaasszony is ember, sőt halandó, főleg ha Mária királynő második (első magyarországi) szülésekor, ezelőtt másfél évtizeddel sem volt fiatalasszony. Nem hiába lett a bába egyes szomszéd nyelvekben (szláv, román) a vénasszony szinonimája.
[1] Julianus 1235. május elején indult az Esztergom melletti Újfaluból Konstantinápoly felé. 1236. június 21-én indult haza „Magna Hungariából”, és 1236. december 27-én érkezett meg Magyarországra. (Erdélyi Napló: https://erdelyinaplo.ro/elo-emlekezet/iv-bela-es-julianus-barat ) [2] Vásáry István érdekes lehetőséget tár elénk. Szerinte Magna Hungaria, ahol Julianus rátalál a keleten maradt magyarokra, nem a magyar őshaza, hanem a magyarság Levédiában (Szkíthiában, Alánföldön) válik ketté, és a keleten maradt magyarok onnan vonultak északra, „Magna Hungáriába”, a mai Baskíriába. [3] Nekem van egy intuícióm, amelyet nem tudok kellően bizonyítékokkal igazolni. A keleti gótok egyik törzsének neve greuthungok (Greuthungi). Nagy Hungok… Latinul Magna Hungi (lásd az angol „great” jelentését). A greuthungok területe a hun hódítás előtt a Volgáig terjedt… A másik érdekes hasonlóság az Etelköz neve. Etil a Volga neve a török nyelvcsalád népeinél. Etelköz (pontos helyét és kiterjedését nem ismerjük) nincs a Volga mellett. Ám „küz” (és változatai, lásd például: kirgiz = kirk küz = negyven törzs) nemcsak lányt, hanem törzset is jelent. Ete Küz baskírul hét lányt jelent de jelenthet hét törzset így Etel (Etil) köz (küz) elnevezés a volgai törzseket is jelenthet, hét törzset is, vagy a volgai törzsek szállásterületét). [4] Julianus az orosz kereskedők által használt úton tért haza, nem amelyiken oda érkezett. Nagy valószínűséggel ezen kereskedőkkel üzent haza, hogy hírt adjon sikeréről azok által, akiktől útmutatást kapott. Így Magyarországon hamarabb értesülhettek a hírekről. [5] Erre bizonyítékom nincs, de az egész Juliánus-történet furcsa, ellentmondásos. Nem maradt fent, kik voltak Julianus társai, akik hazatértek és nem tartottak vele, sem jelentésük (mert az biztos, jelenteniük kellett volna résztapasztalataikat is). Az is furcsa, miért nem Julianus tette meg a jelentését a pápának. Miért kellett megbízójának másodkézből értesülnie a barát tapasztalatairól? Egyetlen épkézláb magyarázatnak azt tartom, hogy a kiküldetés vezetője Richardus lehetett, egyike a két barátnak, aki hamarabb hazatért. [6] Lásd a Richardus-jelentést: „…egyrészt azért, mert ha azok a pogány országok s a rutének földje, amelyek a keresztény- és ezen magyarok közé esnek, meghallanák, hogy emezeket is a katolikus hitre térítik, nem vennék (ezt) szívesen és a jövőben minden utat elzárnának: attól tartván, ha sikerülne ezeket amazokkal a kereszténység által összekapcsolni, valamennyi közbeeső országot meghódítanák.” https://hu.wikipedia.org/wiki/Julianus_bar%C3%A1t#Els%C5%91_%C3%BAtja_(1235-1236) [7] Részlet a Richardus-jelentésből: „ A magyarok földjén találkozott a nevezett barát tatárokkal, sőt a tatár fejedelem követével (is). Ez magyarul, oroszul, kunul, németül, bolgárul és tatárul beszélt, ugyancsak ez mondta, hogy a tatár sereg, amely akkor öt napi járóföldre volt tőlük, Németország ellen akar vonulni, csak egy másik seregre várakoznak, amelyet a fejedelem a perzsák elpusztítására küldött ki.” https://hu.wikipedia.org/wiki/Julianus_bar%C3%A1t#Els%C5%91_%C3%BAtja_(1235-1236) [8] A magyarul tudó tatár követ egyrészt jól mutatta a tatárok/mongolok Magyarországot is támadó szándékát. Julianus tudta róla hogy követ, üzenetet is vett át tőle, így róla is tudták a tatárok, hogy a magyar király/pápa küldötte. Az viszont lehetséges, hogy a nevezett tatár követ nem Magyarországra, hanem Németországba indult, de találkozott Julianusszal. [9] Második útjáról Julianus már személyesen számolt be. (Tehát ő volt az expedíció vezetője). Fennmaradt jelentésében nincs magyarázkodás, miért nem jutott célba. (Tehát elérte azt). Viszont jelentésében részletes (a Richardus-jelentésnél sokkal konkrétabb, részletesebb) leírását találjuk a mongol-tatár társadalomnak, és a hadi technikájuknak. [10] A levél tartalma arra utal, hogy Batu kánnak nem ez volt az első levele a magyar királyhoz. [11] A pápai felszólító levél 1238-ban érkezett meg. Ám magára a háborúra már nem került sor. A források ellentmondóak. Van, amelyik szerint IV. Béla feltételek teljesítését kérte a pápától, mások szerint a pápa nem adta meg az engedélyt a háborúra. Lásd https://en.mandadb.hu/common/file-servlet/document/330744/default/doc_url/Almsi_T_A_13_szzad_trtnete.pdf , illetve: https://www.academia.edu/34084792/Eretnekek_kal%C3%B3zok_%C3%A9s_leg%C3%A1tusok._A_boszniai_eretneks%C3%A9g_a_Magyar_Kir%C3%A1lys%C3%A1g_%C3%A9s_a_p%C3%A1p%C3%A1k_a_13._sz%C3%A1zad_elej%C3%A9n_Heretics_Pirates_and_Legates_The_Bosnian_Heresy_the_Hungarian_Kingdomm_and_the_Popes_at_the_Outset_of_the_13th_Century_Vil%C3%A1gt%C3%B6rt%C3%A9net_7_39_._2017_5-32 [12] Volga Bulgária [13] Kálmán herceg építtette fel a szepesi vár tornyát a tatár veszély árnyékában.
Legutóbbi módosítás: 2020.04.30. @ 12:31 :: H.Pulai Éva
