Késő délután a hegygerincre, mint egy macska
rágörbült a Nap, vagy inkább olyan volt, akár
egy félbevágott narancssárga pamutgombolyag.
Hosszan nézegettem, már amíg a naplementét
bámulni lehet, és újra rájöttem, hogy szeretem
az estiségeket.
Van valami egyedülálló bája az estnek, különös
szépsége, amire szüksége van a szemnek, s akarja
illatát az orr, érintését test, valahogy esténként
a csendességbe még a lelkem is szerelmesebb.
