Tenyeremben tartom
a hunyorgó tájat,
ujjaim közt zuhatagként
átfolyik a Nap.
Lehajlok egy fűszál
zöld ajkához
s megcsókolom a tavaszt.
Boldog vagyok. A múlt
fullánkját sem érzem,
dús, eleven illat leng körül,
s ereimbe adrenalint pumpál.
Szívem kihagy egy-egy ütemet.
Elmélázom.
Nem tudom, hány óra.
A virágoktól kérdem
mennyi az idő.
Nem felelnek.
A fény s a szó kicsorog
ujjaim közül. Csupán
csend zsong bennem,
mint szertefoszló
harangszó után.
Legutóbbi módosítás: 2020.05.01. @ 15:06 :: Bereczki Gizella - Libra