Szilágyi Erzsébet : A bársonyköpenyesről

Őt én bizony nem szerettem.
Karakterét megvetettem.

Beképzelt volt, érthetetlen.
Kollégáit lekezelte.

Megalázott nem is egyszer,
Gondolta, ő a nagy elme?

Törekedett, fel az “égbe”,
Célját, amíg el nem érte.

Parancsolt, kérni nem tudott,
Néhány embert fülön fogott,

Kikben hajbókolót látott,
Bízva bízván sosem ártott.

Igazamért csak kiálltam,
Írásban is protestáltam.

Válaszra ő nem méltatott,
Még több munkát reám rakott.

Kedveseim, szolgalelkek,
Nekrológot én nem kérek.

Szerző Szilágyi Erzsébet 234 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.