Gősi Vali : Nyár

Nyomtatás

Nyomtatás   Mindenfelől a téboly; a tompa, ősi hangok, majd középről a dobok— mint dermedt, ráncos arcok, és egyszerre egy ritmus, egy súlyos, lázas ütem, majd hirtelen egy dallam szaggatja szét a fülem. A semmiből a hangok, a fáradt, szürke [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás     apróhirdetés kék néger koponya koreai frizurás merre lehetsz most szép plejádi lány égi minőségben ikerlelket keres már kilókat veszítő ezerpillanatú újmúltba vágy haladja oldás-kötés fizikumát megtalálna már mint régen felismert önvalós/megvalósított önmagát ki már túlnőtt flegma szertelen [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás Édesanyám is volt nékem … – kezdte a dalt a tanító néni. Irénke az első padban hangosan felzokogott. A tanító néni elharapta a dal folytatását és megsimogatta a leányka fejét. – No, no… mi a baj, drágám? – nem [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás A nyár szépségei talán a Balaton partján a legvarázslatosabbak. Végre nyaralunk, a kemény munka után eljött a pihenés ideje. A vén üdülőt az öröklétnek tervezték. Színes faházak sorakoznak, közöttük gondosan lenyírt pázsit apró sárga virágokkal. A csendet madárcsicsergés tagolja, [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás Egy fehér, ovális szoba közepén állok és a nyitott erkélyajtón keresztül a végtelen óceánt bámulom. Percekig állok így, miközben a szél sós permetet vág az arcomba. A nagy víz haragoszölden morajlik és a fehér tajtékos hullámok ütemesen nyaldossák a [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás Have you ever seen the sea? – kérdezi tört angolsággal a fülkében velem együtt utazó idősebb hölgy, miközben a távolban váratlanul feltűnő halványkék csíkra mutat. Hogy láttam-e már a tengert? A vonatkerekek monoton csattogását hallgatva visszasüppedek a múltba. Az [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás Még reggel volt, bár a nap már hét ágra sütött. Kertváros, gazdag környék. Jó itt. Tamás elégedetten vette szemügyre a házat és környékét. Hatalmas fehér falak, természetesen vastagon szigetelve, vörös cserép, aranyszínű eresz, igaz a tetőtér még nincs befejezve. [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás Lázas nyár van, Most minden eső Isten, de átok, ha esik négy nap utána hőség, más nincsen. Árnyékban is a fok negyven, falakon lógó ládák zúgnak, hogy kondenzvíz csepegjen, közben Föld meleget ad Napnak. Csak fenséges fák dolgoznak, a [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás Vár rád az erdő, toporog a suhogás, csücsül a szellő, a napfény is likat ás. Likban piciny árnyék, csendben kuksolva vár, elpilled a meleg is, szundikál a nyár.   Budatétény, 2012-2020.

Nyomtatás

Nyomtatás A tájat, hol mostanában járok, ritkán sebzi emberi lábak nyoma. Ziháló mellkas halmai itt a dombok – hófödte paplan alatt a vasárnapi simogatások – gyerekkorunk törékeny hajnalán amint tüdőnk légpárnái emelik az égbe, akár a félénken hullámzó erdőket – [… Tovább]