Korán van még, túl korán, s ugyan nem
tagadom a szentháromság erejét, Uram,
de hagyd pihenni még a szent fiad,
ketten beszéljük át a fontos dolgokat!
A lelkem most beszéli rá erőm a napra,
hiszen csügged az, karomban nyeglén
nyújtózkodik a túlfeszült izom, s amerre
zötyög a busz, harmatcsepp rimánkodik
az ökörnyálakon. Látod, még semmi jót
nem szóltam hozzád, pedig elértük már
a soron következő határt – sietne elmém
elkerülni minden taktikát. Engem éberség
csalogat, én meg perceimbe téged mind-
végig azt remélve; akaratod szerint majd
ma is hazatérek.
