Kőmüves Klára : – szégyenvértükör –

A legnagyobb erő talán a hitvalláshoz kell,
útra kelni minden nap, amerre a Szentlélek
terel, s ha vívódások között látszólag csodás
jövővel kecsegtetnek is a pompás tévutak –
letérni a helyénvalóról akkor sem szabad.

A szabad akaratot elfogadni, s hálából jóra
jót tetézni még, de szép is lenne ebben látni
életünknek legfőbb lényegét! De jó is lenne,
ha az ember embertársát sosem bántaná, úgy
őriznék egymás hírét, mint melegét a nyár…

Én néha sajnos azt látom; minden nap
keresztre feszítik Jézust, és mi minden
alkalommal szégyenkezve bujdosunk
a hömpölygő tömegben. Arcunkon pír
– szégyenvértükör, s rajta írott kérdés,
ami mindig ugyanaz:

Vajon átlát-e a tömegen, felfedezhető-e,

hogy mindig egyre közelebb próbálok

lépni hozzá – könyörületért nyílni készül

ajkam, vagy azt hiszi, hogy elhagytam őt

– Őt, aki mellé mindig szegődni akartam. 

 

(Kávéfestmény: Polgár Zita)