(1)
Belefeledkezem a délutánba, pedig
dolgom lenne száz, és úgy teszek,
mintha nem hinném el, hogy időm
lopja a virág, amelyre pillantottam
órákkal korábban, mert lenyűgözött
termőjén a méh – pedig még a perc
sem volt enyém, minden a pillanaté.
(2)
Falánk időket élünk, hisz mohóságra
esküszik e kor, és én úgy rejtegetem
magamban a szépet, mintha vissza
kellene adnom valamikor.
Felnőtt vagyok pedig, titkaitól fosztott,
ismételt szerep, amibe időnként pár
néző hosszasan belefeledkezett.
Legutóbbi módosítás: 2020.08.06. @ 19:10 :: Kőmüves Klára
