Napok végén, álmatag kullogva
Vonulnak el kis lakom előtt.
Színtelen, arctalan bandukolnak,
s nem láthatnak a redőny mögött.
Nem látják, hogy lélek jár a réten,
És feljöttek már a csillagok,
Nem értik, hogy virágzanak a fák,
És fénybe borultak ablakok.
Nap mint nap jönnek, sűrű sorokban,
Hívja őket mennyország vagy pokol,
S mit el nem tudnak másnak mondani:
Szemük helyén, csak a bánat honol.
Legutóbbi módosítás: 2020.08.23. @ 23:02 :: Bereczki Gizella - Libra
