M. Laurens : LÁTOMÁS

Napok végén, álmatag kullogva
Vonulnak el kis lakom előtt.
Színtelen, arctalan bandukolnak,

s nem láthatnak a redőny mögött.

 

Nem látják, hogy lélek jár a réten,
És feljöttek már a csillagok,
Nem értik, hogy virágzanak a fák,
És fénybe borultak ablakok.

 

Nap mint nap jönnek, sűrű sorokban,
Hívja őket mennyország vagy pokol,
S mit el nem tudnak másnak mondani:
Szemük helyén, csak a bánat honol.

Legutóbbi módosítás: 2020.08.23. @ 23:02 :: Bereczki Gizella - Libra

Szerző M. Laurens 227 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )