Újszilvási vagy telki ég,
napfényes Tisza-part:
egyetlen éltetőnk ragyog
minden felett, a Nap.
Ősök, apák nyomában jársz,
múltból jövő fakad,
lásd, ők vigyázzák lépteid,
becsüld, őrizd magad!
Nagy néha, hogyha elmerengsz,
költői képbe látsz,
észrevétlen csöndben ének
teríti asztalát.
S e dalokban mennyi dallam,
csapongó kékmadár!
Kísérjen boldog utadon,
adja Isten, soká!
