Vár rád az erdő,
toporog a suhogás,
csücsül a szellő,
a napfény is likat ás.
Likban piciny árnyék,
csendben kuksolva vár,
elpilled a meleg is,
szundikál a nyár.
Budatétény, 2012-2020.
Legutóbbi módosítás: 2020.09.18. @ 20:54 :: Bereczki Gizella - Libra
Nyomtatás Mindenfelől a téboly; a tompa, ősi hangok, majd középről a dobok— mint dermedt, ráncos arcok, és egyszerre egy ritmus, egy súlyos, lázas ütem, majd hirtelen egy dallam szaggatja szét a fülem. A semmiből a hangok, a fáradt, szürke [… Tovább]
Nyomtatás apróhirdetés kék néger koponya koreai frizurás merre lehetsz most szép plejádi lány égi minőségben ikerlelket keres már kilókat veszítő ezerpillanatú újmúltba vágy haladja oldás-kötés fizikumát megtalálna már mint régen felismert önvalós/megvalósított önmagát ki már túlnőtt flegma szertelen [… Tovább]
Nyomtatás Édesanyám is volt nékem … – kezdte a dalt a tanító néni. Irénke az első padban hangosan felzokogott. A tanító néni elharapta a dal folytatását és megsimogatta a leányka fejét. – No, no… mi a baj, drágám? – nem [… Tovább]
Nyomtatás A nyár szépségei talán a Balaton partján a legvarázslatosabbak. Végre nyaralunk, a kemény munka után eljött a pihenés ideje. A vén üdülőt az öröklétnek tervezték. Színes faházak sorakoznak, közöttük gondosan lenyírt pázsit apró sárga virágokkal. A csendet madárcsicsergés tagolja, [… Tovább]
Nyomtatás Egy fehér, ovális szoba közepén állok és a nyitott erkélyajtón keresztül a végtelen óceánt bámulom. Percekig állok így, miközben a szél sós permetet vág az arcomba. A nagy víz haragoszölden morajlik és a fehér tajtékos hullámok ütemesen nyaldossák a [… Tovább]
Nyomtatás Have you ever seen the sea? – kérdezi tört angolsággal a fülkében velem együtt utazó idősebb hölgy, miközben a távolban váratlanul feltűnő halványkék csíkra mutat. Hogy láttam-e már a tengert? A vonatkerekek monoton csattogását hallgatva visszasüppedek a múltba. Az [… Tovább]
Nyomtatás Még reggel volt, bár a nap már hét ágra sütött. Kertváros, gazdag környék. Jó itt. Tamás elégedetten vette szemügyre a házat és környékét. Hatalmas fehér falak, természetesen vastagon szigetelve, vörös cserép, aranyszínű eresz, igaz a tetőtér még nincs befejezve. [… Tovább]
Nyomtatás Lázas nyár van, Most minden eső Isten, de átok, ha esik négy nap utána hőség, más nincsen. Árnyékban is a fok negyven, falakon lógó ládák zúgnak, hogy kondenzvíz csepegjen, közben Föld meleget ad Napnak. Csak fenséges fák dolgoznak, a [… Tovább]
Nyomtatás Talán még itt talál a nyár s pár kósza dallamot kínál a perc talán vele a Nap heve is visszatér ha utoljára forr is fel a vér és táncot jár a pillanat a szívünk ritmusán és csillagpor hull ránk [… Tovább]
Nyomtatás A tájat, hol mostanában járok, ritkán sebzi emberi lábak nyoma. Ziháló mellkas halmai itt a dombok – hófödte paplan alatt a vasárnapi simogatások – gyerekkorunk törékeny hajnalán amint tüdőnk légpárnái emelik az égbe, akár a félénken hullámzó erdőket – [… Tovább]
