A ködbe mosódunk mind,
de messzi zárványokon
másikjába forr a lélek,
sodorja enyém a tiédet,
s meglehet,
hogy a nem létező fellegek
majd körülöttünk zenélnek.
Nem lesznek csillagok,
Nap, sem Hold,
nem halad tovább az idő,
hogy számold
mi volt,
és épp’ mi nem volt.
Egy csillogó folyamban lesz otthonunk,
egymás irányába örvénylünk,
létezünk és nem halunk.
Legutóbbi módosítás: 2020.10.23. @ 23:21 :: Bereczki Gizella - Libra