Egy őrült világban, ezernyi gond,
torlódnak az értelmetlen napok.
Valami átok súlyosul a földre,
menekülnék, rossz minden szavam.
Naponta érzem, lehetne jobban,
elférnénk e tág univerzumban.
Szemem keresgél, hová lettél
gyermekkor, föld, menny, pokol.
*
Bárhová mennék utam néma.
Kinek mondanám, fák árnyán
nézd az őz nyomát, vadkörte fát.
Nem tudod, útra készülök rég,
egérutat keresek lelkemnek.
Menteném, amit lehet még.
Porba fúl szavam – tudod –
nem így akartam.
*
Mikor megkopik az élet
az öröm is semmivé lett.
Az akarat nyújtózik, álma
mély, nem ébred semmiér’.
A célok homorú lencsében,
tekintetlen mélyen.
A világ forog, áporodott.
Aprópénzre váltják a jót.
Fizetéskor az is kipereg,
a remény oly’ vásottan
– tipeg.
Legutóbbi módosítás: 2020.10.18. @ 12:44 :: Bereczki Gizella - Libra
