Sonkoly Éva : Mostanában

Egy őrült világban, ezernyi gond,
torlódnak az értelmetlen napok.

Valami átok súlyosul a földre,
menekülnék, rossz minden szavam.

Naponta érzem, lehetne jobban,
elférnénk e tág univerzumban.

Szemem keresgél, hová lettél
gyermekkor, föld, menny, pokol.

*

Bárhová mennék utam néma.
Kinek mondanám, fák árnyán
nézd az őz nyomát, vadkörte fát.
Nem tudod, útra készülök rég,
egérutat keresek lelkemnek.
Menteném, amit lehet még.
Porba fúl szavam – tudod –
nem így akartam.

*

Mikor megkopik az élet
az öröm is semmivé lett.

Az akarat nyújtózik, álma
mély, nem ébred semmiér’.

A célok homorú lencsében,
tekintetlen mélyen.

A világ forog, áporodott.
Aprópénzre váltják a jót.

Fizetéskor az is kipereg,
a remény oly’ vásottan
– tipeg.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2020.10.18. @ 12:44 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző Sonkoly Éva 582 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"