valaki egykori anyanyelveden
szólít folyékonyan beszél hozzád és
te örülsz hogy képes vagy felismerni
emberemlékezet óta nem használt
szavakat sőt a velük közvetített
elfelejtettnek hitt érzeteket is
a behúzott sötétítő függönyön
átszűrődő fénypászmában lassanként
kirajzolódnak egy gesztikulálva
magyarázó férfi körvonalai
hosszas hitetlenkedés után végül
elfogadod hogy önmagadat látod s
hallod kár hogy túl sok időt vesztettél
épp hogy elfog az öröm és máris felharsan
a jelenbe visszavezető parancs