(1)
Erre járt az Isten, csörgött a száraz
falevél, elcsendesedtek a darazsak –
sustorgó füvekre intett a szél. Azóta
tündöklőbbek a fények, pillangókat
ringat a kert – madarak gyűlnek az
itatókhoz, azóta minden eleven.
(2)
A körtefa mellett sétált, köpenyét
rángatta a gally, semmit sem láttam,
s mégis – zizegőn sziszegett az avar.
(3)
Azóta földre potyognak a körték,
fűszálak nesze más, és báját ontva
az este öleli a szívembe magát.
