Akár a csöndes ölelés,
visszahúzódik az est,
lankákba bukdácsoló fény
pattan a tegnapok élén,
s a titkok terme magába ereszt.
Fagyos eső fut az úton
tompa színeket rezgetve,
egy álmos fűz töpreng a múlton,
beleremeg teste-lelke.
Elfáradt a hótiszta remény,
lombtalanul zilált a pillanat,
tűz álmodik az ablak négyszögén,
megmoccan a fénylő vaslakat.
Legutóbbi módosítás: 2020.11.05. @ 19:00 :: Serfőző Attila
