Sonkoly Éva : Pillanatok

Nyomtatás

Lassan elmúlik az életem,
Gondolkodom, mi hiányzott.
Talán nem is fontos , de ami
volt, bántó tekintet, szavak,
kevés tett, a szívemnek.
Ha gondolhatok ilyet.
Mert…
Szívtől szívig, ha szeretet vezet,
utad oly’ egyenes, nem kell kitérő.
Minden ajtó nyitva, titok nélkül.
Rég’ tudom, az időnk oly’ rövid,
tél, tavasz…Amit kaphatok, viszonzásul
annyi. Mosoly, tekintet, ki tudja mit hoz
– a végső pillanat, az a nap.

*

Sorok

Remény.
Csalfa álomkép,
miért hinném.

Hit
Mindig becsapott,
itt hagyott.

Magány
Napi vendég,
oly’ megszokott.

A boldogság
a túloldalon jár.

*

Fények, árnyak
Mit tettél?
Árnyékomra léptél.

Bántó ez a közelség,
távolról, szebbnek látsz.

A megszépítőt,
őrizd, ha tudod!

*

Mégis
Árnyékra árnyék simul.
Utolsó kísérlet, ennyit érek.
Csukott szemmel érzem,
kibillent a mérleg.
Mit reméltem,
az  sohasem volt, ott
– nekem.