(1)
Míg a folyó sodrában sárgult levéltutajt
követnek szemeim, mederbe lóg az este
lába – hátamat egy fűszál csiklandozva
éri, s meleg szellő ízlelgeti a vállamat.
Libabőrt rajzol rám egy emlékkép, mely
tudatomból elém lépve kéri, hogy jó
okom legyen rá mindig visszanézni, s
én valahányszor ez történik, elnyelem
nemem, nem tartom bűnnek eltűnődni
félszerelmesen.
(2)
Talpam szúrja száraz fű, por
csomósodik a lábujjak között
– pókhálók feszülnek gallyak
derekán, parittyás ágak idézik
fel gyerekkorom.
(3)
Fiús lányka voltam – önfejű, dacos,
de azért ma már bevallhatom, titokban
sokszor voltam én is királylánynapos.
