Nem tagadnák érzékszerveik, csak valóban semmit
sem láttak már szemek, apránként csendesedtek el
az ajkaik, s barátkoztak meg szótlansággal hangra
rest fülek. Nem akart már az éjszakával bajlódni az
agy, szendergésbe kezdett fáradt öntudat, és amikor
nem maradt csak egy-egy félimára már idő – éppen
abban a pillanatban oltatott egymásba férfi és a nő.
Kőmüves Klára : – oltató –
2020.12.21.
Kőmüves Klára
Vers
– oltató – bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Szerző Kőmüves Klára
747 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))