A decemberi alkony háztetőmre száll,
lecsendesül a fáradt utca,
ma éjjel a város egy pillanatra megáll,
a holnap e világra új reményét hozza.
Reményt, hogy ne csend takarja a foltot,
hogy szeretni merj és akarj,
ha álmod egy másikéba botlott!
Reményt a holnapnak, ki épp’ előtted nő nagyra,
sírod fölött hite legyen és ne panasza!
Rezzenjen össze a bűn, ha meglát,
az erény hirdesse magát,
elesettet segítse az erő,
a férfi legyen férfi,
asszonyt szerető!
Legutóbbi módosítás: 2020.12.31. @ 09:25 :: Serfőző Attila
