1. Radul Negru, az országalapító
Királytemetéshez képest méltatlanul kevesen kísérték utolsó útjára IV. Lászlót.[1] De akadtak, akik holtában sem hagyták nyugodni. A IV. Nicholas (Miklós) pápa 1290. július 23-án legátusává nevezte ki és teljhatalommal ruházta fel (még keresztes háború indítására is feljogosította) Benvenuto gubbiói püspököt, hogy megfeddje és a helyes útra visszaterelje a kereszténységet megtagadó, a tatárok, szaracénok és pogányok szertartásait követő László királyt, aki az országát iszonyú pusztítás színhelyévé tette, és kényszerítse hites feleségének szabadon bocsátására.[2] Ám mire a püspök Magyarországra érkezett, már Utószülött István fiát, a III. András néven megkoronázott Andreeat találta az ország trónján, akit Wladimir Monoslaw érsek szöktetett Magyarországra.
Így a pápa új legátust, János Jászvárosi püspököt küldte Magyarországra azzal a küldetéssel, hogy ankétot indítson, hogy a király nyugodhat-e megszentelt földben, hiszen ha az ellene felhozott vádak igazak, akkor bizony ki kell hantolni, és kérdőre kell vonni az őt eltemető egyházi személyt is, aki eretneknek adott helyet egy keresztény temetőben.[3]
Miklós a király temetése után húga és unokaöccse felkeresésére indult. Többet senki sem látta élve. Kun Erzsébet, IV. László édesanyja, kevéssel fia halála előtt még hálát adott istennek, hogy őt keresztény útra térítette, s megsegítette, hogy lányait és fiát Európa trónjaira nevelje. IV. László halála után többé egyetlen dokumentum sem említette a nevét.[4]
Isabel nem követte a korszak megözvegyült királynőinek példáját (akik nem váltak anyakirálynővé fiuk uralkodása alatt), és nem vonult kolostorba. Jó viszonyt ápolt III. András királlyal és feleségével, Fennenával. Pedig Isabel bátyjának fia II. (Anjou) Charles Calabriai herceg (Caroberto, a későbbi magyar király apja) kevéssel IV. László halála után már trónkövetelőként lépett fel, és miután a pápai legátus Nápolyban megkoronázta, Magyarország királyaként írta alá iratait. [5] És nem ő volt az egyetlen trónkövetelő. Habsburg Rudolf is fiának, Albertnek ajándékozta Magyarországot. Ottó bajor herceg is magáénak követelte azon a címen, hogy egykor IV. Béla hűbérül ajánlotta országát a Német-Római Birodalomnak (bár a feltételeket a tatárjárás idején Frederick nem teljesítette). Ott volt még Vencel is, IV. László nagynénjének, Annának a fia, a halicsi herceg, sőt csalók is felbukkantak. E nagy kavarodásban a bujkáló tizenegy éves fattyú, Tok-Temür feledésbe merült, hiszen nem állt be a trónkövetelők sorába.
Elkezdődött IV. László híveivel való leszámolás, és a zavarosban halászás.[6] Sokan láttak lehetőséget abban, hogy a IV. László által „finomítottan” elfogadott, és még enyhébb alakban ténylegesen alkalmazott törvényeket a Philip de Fermo által követelt alakban kezdjék/próbálják életbe léptetni. Hiszen így könnyen le lehetett számolni a szaracén, zsidó és ellenségekkel. Sokan a zaklatás hatására a Kárpátokon túl leltek menedéket.[7] A barasui[8] szászok egy részének Argyasudvarhelyre és Hosszúmezőre való beköltözése jó alkalomnak tűnt hozzájuk csatlakozni. Akadt köztük kun, kvarezmi, besenyő, úz, bolgár, oláh, zsidó… Hiszen a tatárok elvonulása után sok új lehetőség adódik, amelyet meg lehet ragadni…
Ezzel párhuzamosan sokan intéztek kérést az új királyhoz, hogy adja vissza nekik IV. László által „jogtalanul” elkobzott birtokaikat. Mint ilyenkor szokott, akadt közöttük akár még jogos követelés is, de a legtöbbet inkább zavarosban halászásnak lehetne nevezni. Így követelte vissza Csák Ugrin is Fogarast és környékét, mint egykor tőle elkobzott tulajdont.[9] Az akkori erdélyi vajda, Borsa Lóránd is „tudott” a jogtalan megfosztásról. De hát egy hajóban eveztek már László király meggyilkolása idején is.
Ha az új király figyelme központjából kikerült, Tok-Temür nem nyugodhatott Fogarason sem. Kán László 1291 tavaszán hozta meg a hírt, ő értesült elsőként a „jogos” követelésről. Tekintve, hogy az Amadék a volt királyné, Isabel fő hívei voltak, sietve üzent comes Lorenznek, hogy Tok-Temür biztonságát a fogarasi várban nem lehet tovább szavatolni. Nem volt mit tenni, mint Argyarsudvarhelyre kellett vinni, és bemutatni a még nem felnőtt herceget. Comes Lorenznek arra is volt gondja, hogy a fogarasi vár teljes személyzetét eltávolítsa azon a címen, hogy az „új” tulajdonos feltehetően saját személyzetet akar, akiben megbízik. Csák Ugrin volt annyira dörzsölt, hogy gyanút fogjon, de a környékbeli oláh tehenészektől érdeklődve csak azt tudta meg, hogy egy gyermek vendégeskedett itt, valami Radul Negru.
László fiának szerencséjére Aba Ugrin nem utána nyomozott, oláhul sem tudott, így nem tűnt fel neki hogy Radul Negru magyarul fekete herceget jelent, mert egy herceg jelenléte már szemet szúrt volna neki. Ugyan biza honnan került Fogarasra egy herceg, mi jogon követeli magának e címet, kinek ivadéka, s mit keresett itt, talán bujkált, s ha igen ki elől?
Az ifjú herceget először Barasuba menekítették, majd egy nagyobb szász-oláh-székely jövendő telepesekből álló csapat élén vonult be a comes Lorenz által alapított, de akkor még javában épülő Hosszúmező[10] várába. A főleg (de nemcsak) szászokból álló régi telepesek fejedelemnek kijáró tisztelettel fogadták a gyász miatt színfekete öltözetben megjelenő kun herceget, László király fiát. Sikert főleg akkor aratott, amikor nemcsak magyar, hanem szász és kun nyelven is köszöntötte őket. Nagyjából egy hónapot töltött itt, majd comes Lorenz mesterrel, tanítójával, aki átvállalta a régens szerepét is, átvonult Argyasudvarhelyre.[11] E vár a folyó jobb partján épült, s a keletről való támadás elől nagyobb biztonságot nyújtott. Az ide való bevonulását már megelőzte a híre, a vár minden lakója, és a környékbeliek is izgatottan várták Radul Negrut, a „Fekete Herceget”[12]
Ennek ellenére érkeztét nem fogadta egyhangú lelkesedés. Az öreg, férfiutód nélkül meghalt Seneslaw vajdaságát az ifjabbik Lytvoj próbálta bekebelezni még 1272-ben, majd 1279-ban ismét, tatár buzdításra. (Hátha sikerül függetlenedniük Magyarországtól s akkor már könnyebben befolyásuk alá vonhatják.) A második kísérlet Lytvoj életébe került. Öccse Bărbat visszakerült a trónra, viszont le kellett mondania a Seneslaw egykori országocskájáról, amely a szebeni szász comes ellenőrzése alá került, aki az erdélyi vajdának tartozott számadással. Ám 1278-ban a szászok sem ok nélkül lázadtak fel Vízaknai Alárdfia Jan vezérletével.[13] Az Abákkal ugyanazt a kását fújó Borsa Lóránd önkényeskedése, s a pletykák, hogy László királyt is ők gyilkoltatták meg is ellenérzést szültek a szászokban. A befolyása és túlkapásai elől menekültek a Kárpátokon túlra függetlenséget remélve, legalábbis részben. Így szemükben mártírrá vált László király, és fiát, akit nem tudott elfogadtatni trónörökösnek, örömmel ismerték el vajdájuknak. Comes Lorenz terve, hogy megtartja Tok-Temür inkognitóját kudarcba fulladt. Nem lehetett titokban tartani, hogy leendő vajdájuknak királyi vér folyik ereiben… Ám akadtak olyanok is, akik még így is a magyart látták benne. A magyar oligarchák nem örvendtek nagy szimpátiának az oláh és szláv (bolgár) bojárok közt sem, hiszen IV. Lászlóban azt a személyt látták, aki vérbe fojtotta a Lytvoj lázadását, annak dacára, hogy Lytvoj a szomszédos vajdaság ura volt… Mások viszont a magyar királyságban látták a védelmet a tatárok ellen. De olyanok is akadtak, akik a csebret szívesen lecserélték volna vederre, vagyis inkább a tatároknak hódoltak volna be, főleg azok közt, akik a szkizmatikusok üldözése elől menekültek ide. A kunok közül soknak tetszett, hogy a „Fekete hercegnek” kun gyökerei vannak, bár köztük is akadt, aki vagy szolgált egykor a tatár seregekben, vagy részt vett az Al-Temür támadásában, esetleg akkor menekült el Magyarországról. S volt ellenérzés a „magyar” és „nem magyar” kunok között is, még ha azonos nemzetségbe is tartoztak dédapáik. Nem csoda, hiszen a barasui (kronstadti) és a szebeni (siebenbürgeni) szászok közt is volt feszültség, ami az új hazában is megnyilvánult. A herceg zsenge kora – hiszen csak tizenkét éves volt akkor – is forrása volt némi ellenérzésnek. Comes Lorenz viszont nemcsak kiváló nevelőnek, hanem kiváló politikusnak is bizonyult. A feszültségek fokozatosan oldódtak… Sokan próbálták „vizsgáztatni” is a Fekete herceget, de aki abban az illúzióban ringatta magát, hogy Tok-Temür nem ért oláhul vagy szlávul, ráfázott. Kiváló nyelvérzéke segítette abban, hogy magyar, kun, latin, szász, és némi szerb nyelvtudása mellett Fogarason néhány oláh szó is ráragadt. Ráadásul latinul jól beszélt…
[1] Sírjának a helyét nem sikerült megtalálni.
[2] A IV. Honorius a Szentszékben követő IV. Nicholas (Miklós) másfél évvel később (két héttel IV. László halála után, meggyilkolásáról még nem értesülvén) elküldte Magyarországra a IV. Honorius levelét minden változtatás nélkül, felszólítva többek között neje Isabel szabadon engedésére, ami már megtörtént. Egyértelmű, vonja le következtetést Szabó Károly „Nem lehet ennélfogva egyebet föltennünk, mint azt, hogy a szentszék a király megbuktatására törekvő oligarchák hamis vádjai által félre volt vezetve, s azokat alapos vizsgálat nélkül valóknak elfogadva adta ki szigorú rendeleteit, melyek, ha netalán IV. Honorius idejében indokoltak voltak is, ekkor már a megváltozott viszonyoknak teljességgel nem feleltek meg.” https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/MagyarTortenetiEletrajzok-magyar-torteneti-eletrajzok-BE5D/kun-laszlo-12721290-232/harmadik-konyv-2CB/
[3] A Szentszék e küldetéssel eléggé sarokba szorította önmagát, hiszen érdeke volt úgy feltüntetni a dolgot, hogy IV. László megérdemelte a kiátkozást, és a Szentszék ellenséges magtartását vele szemben. https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/MagyarTortenetiEletrajzok-magyar-torteneti-eletrajzok-BE5D/kun-laszlo-12721290-232/harmadik-konyv-2CB/ Ennek ellenére az ankét következtetéseinek semmi nyoma, feltehetően nem kaptak IV. László eretnekségét igazoló bizonyítékot, s az esetet eltussolták.
[4] Belehalt a gyászba? Megölték őt is? Mindkettő elképzelhető, bizonyíték nincs.
[5] „Karolus primogenitus Illustris Jerusalem et Sicilie Regis, Dei gratia Vngarie, Dalmatie, Croacie, Gallicie,Rama, Seruie, Lodomerie, Cumanie Bulgarieque Rex, Pinceps Salernitanus et Honoris Montis Sancti Angeli Dominus” (1292) https://core.ac.uk/download/pdf/35141151.pdf Felesége, Habsburg Klementina is magyar királynőként tüntette fel magát. A pápa ugyanis az Anjouk nyomására ellenezte Andreea magyar királlyá koronázását. Felesége, Habsburg Klementina is magyar királynőként tüntette fel magát.
[6] Mihály ispán mondja el abban a tiltakozásában, amit az esztergomi káptalan 1292. július 20-án foglalt írásba. Elmondja, hogy ellenségei őt és fiait kiűzték birtokukból, mert néhai IV. László király mellett hűségesen kitartottak. Fiai Lengyelországba és a rutének földjére (Ukrajnába) voltak kénytelenek menekülni, míg ő maga Esztergomig futott üldözői elől. Mind e bajok fő szerzője, Szabolcs megyei birtokaik pusztítója pedig az Aba nembeli Amadé nádor volt. (H. Okm. VII. 225., Kállay Oki. 44.) http://mek-oszk.uz.ua/16900/16933/16933.pdf
[7] Radu Cârciumariu: Negru-Voda and Dragos. Legend and Historical Truth at the beginning of the Romanian Statehood . https://www.academia.edu/1459398/Negru_Voda_and_Dragos_Legend_and_Historical_Truth_at_the_beginning_of_the_Romanian_Statehood?email_work_card=view-paper
[8] Szándékosan használom Brassó eredeti, besenyők által adott nevét: Bara su szürke folyót jelent.
[9] Pavel Parasca moldova köztársasági történész szerint nincs annak sem nyoma, hogy valaha az övé lett volna, sem annak, hogy hogy elkobozták tőle. Pavel Parasca “Şi de atunci s-a început, cu voia lui Dumnezeu, Ţara Moldovei” CHIŞINĂU, ULIM 2014, https://ulim.md/wp-content/uploads/2019/05/culegera_p.parasca_final.pdf
[10] Hosszúmező, románul Câmpulung Muscel a legrégebben dokumentált havaselvei város, itt temették el 1300-ban Hosszúmezői Lorenz mestert (Laurentius de Longo Caampo) egy feltehetően általa alapított katolikus templomban. Sírkövén ez áll bevésve: „Hic sepultus est comes Laurencius de Longo-Campo, pie memorie, Anno Domini MCCC” https://en.wikipedia.org/wiki/C%C3%A2mpulung A XVII századig főleg szászok lakták a várost, majd beolvadtak a többségi románságba.
[11] Bár egyes román történészek a város és az azonos nevű folyó nevét az Ordessos (dák) folyó nevével próbálják azonosítani, sokkal valószínűbb a város nevének kun eredete, és hogy róla nevezték el a folyót. Argis kunul magaslatot jelent.
[12] A román néphagyomány és a legelső román krónikák is megőrizték az Havaselve megalapítója, Radu Negru emlékét, de neve ebben az alakban csak a román forrásokban szerepel. Nagy vita folyik körülötte, hogy kivel azonosítható, és hogy egyáltalán létezett-e vagy csak fiktív, a néphagyomány által kitalált személy. Én elfogadom Neagu Djuvara román történész érvelését, aki két dokumentumra hivatkozik: 1. Károly Róbert magyar király I. Basarab román fejedelemet (akit a hivatalos román történetírás Havasalföld (Havaselve) megalapítójának tart) egy 1332. november 26-án kelt iratában „Thocomerius” fiának nevezi. 2. Gavril Movilă XVII századi román fejedelem egy 1618. november 13-án kelt iratában (hrisov) Basarab fiát Nicolae Alexandrut Radul Negru vajda (voievod) unokájának nevezi. (https://ro.wikipedia.org/wiki/Thocomer) Ha mindkét dokumentum igazat állít, akkor „Thocomer” azonos Radu Negruval. Nekem viszont szemet szúrt a több román krónikában is hogy a személyneve Radul (vagyis névelős!) alakban szerepel. A Radu nevet a szláv Radovannal azonosítják, „vidám” jelentéssel és a râde= nevet igével rokonítják. Nekem a Radovan másik román alakja a Răzvan szúrt szemet. Amely a Radz(o)van átalakuláson mehetett át. Erről az indiai rádzsa (fejedelem, király) és róla a román rege (ejtsd redzse =király) jut eszembe. Én egy régies, mára elavult, fejedelem-szerű jelentést vélek a név mögött. Ezt megerősíti, hogy több román fejedelem vette fel a „Radu” nevet megkoronázásakor. (Pl. Radu Paisie – https://ro.wikipedia.org/wiki/Radu_Paisie) IV. (Nagy) Radu fejedelem három(!) fejedelemmé vált fia is felvette(!) koronázása után a Radu nevet: Radu Bădica, Radu Paisie, (eredetileg Petru de Arges) és Radu de la Afumaţi. Így már értelmet kap a névelő: a fekete herceg. Tok-Temürre ráadásul több szempontból is ráillik a fekete jelző: 1. A gyász miatt feltehetően fekete ruhát viselt 2. Északról jött s a sztyeppe népeinél a fekete az észak jele. 3 A finnugor népeknél pedig a fekete alacsonyabb rendűt jelent, s ő nem volt teljes értékű herceg, csak fattyú. 4. A románok a kunokat sötétebb bőrűeknek tartották.
[13] A lázadást Alárd, Jan apjának a meggyilkolása robbantotta ki, de elégedetlenség addig is volt Aba Finta vajda és csatlósai ellen.
Legutóbbi módosítás: 2020.12.11. @ 10:05 :: H.Pulai Éva
