Sonkoly Éva : Messze nézek

2021.01.13. Sonkoly Éva Vers 12
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

A magasságos Hadúr elgondolkodott.
Különös, mintha látta volna már Ahmedet.
Keverte a lapokat, felderengett egy folyó,
lassan kiszárad.
Az Eufrátesz mentén ókori birodalmak csodái – elmúltak.
Lassan  a sivatagos tájakról észak felé indulnak…
Majd az újkori népvándorlás is véget ér
– gondolja –  és újra keveri a lapokat.

*

Aranyport fúj a szél,
oly gazdag a világ,
vagy látszat minden…
Lélek-por szitál messzire,
nincs válasz semmire..
Európa erdejében egy bagoly
összecsapja szárnyát, kiált,
– jóslat, hallod a hangját..

 

Legutóbbi módosítás: 2021.01.13. @ 18:47 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző Sonkoly Éva 582 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"
Honlap