Belém nőttél,
gyökereid mélyen a csontomba nyúlnak,
átölelik minden sejtemet,
lélegzeted a tüdőm burka,
fuldoklom,
már most nélküled,
ereimben a vér szavadnak súlya,
dallama bennem a lélegzet,
minden szívdobbanásom
mi vért keringet,
csak válaszdobbanása a tiednek.
Szememben látlak,
ott vagy mögötte,
képként,
mi agyamba visszajut,
látlak téged minden életben,
hogy ez jó, vagy rossz,
egy az út,
életről életre, te fonsz körbejárva,
a szívemre
koszorút.
Tudom,
hogy egy másik világban,
találkozni fogok majd veled,
de most,
keresem az eszközt,
hogy sebészi pontossággal magamból
kimetszhesselek.
