Már nem csak észben tartom,
ki is húzom magam, hogy több
helye legyen a mellkasomban,
mert úgy békésebb lehet a séta
a bordák mögött, és így még attól
sem kell tartani, hogy véletlenül
agyonnyomja a szív. Végül is az
Úrhoz tartozik a lélek – örömére
van az ölelés.
