Kántor Csenge Virág : Megőrizni

 

Szeretném megőrizni az oly fényes perceket.
Palackba zárni a boldogságot, de nem lehet.

Kezemben az ecset, festékhegyek előttem.
De a színek elvesztek, a lelket lelőttem.
Lelőttem, csakhogy ne kelljen éreznem a kínt.
Nem tudhattam, hogy ezzel eltüntetem a színt.

Szerettem volna megőrizni, óvni az aranyló fényt.
Karomba zárni, és el nem engedni ezt a csodalényt.

Ujjaim a billentyűk fölött, bámulnak rám ridegen.
De a lelket megöltem. A dallam immáron idegen.
Megöltem, hogy ne kelljen hallanom a bántó hangokat,
Nem tudhattam, hogy ezzel elűzöm az édes mollokat.

Nem tudtam megőrizni a ragyogást.
Sűrű éj váltotta fel a csillogást.

Azt hittem, ha magamnál tartom, fénnyé leszek.
De amit hátrahagyott, nem volt más, csak sebek.
Nem tudhattam, hogy közelsége bánthat.
Nem láthattam, amit ember nem láthat.

Fájt. Kínzott. És a szikrázó fény nem volt már velem.
Hát hogy ne fájjon tovább, én lelőttem a lelkem.

Legutóbbi módosítás: 2021.03.16. @ 17:30 :: Serfőző Attila
Szerző Kántor Csenge Virág 3 Írás
Üdvözlök Mindenkit, aki ellátogat az oldalamra! Különös érzés nekem önéletrajzot írni, lévén 16 éves koromra, még sosem kellett hasonlót produkálnom. Ezért elnézést kérek, ha kicsit rendhagyóra sikeredne, de ez vagyok én. Szerző. Kissé idegen még számomra ez a jelző. Sokkal inkább vallom magam alkotónak, művésznek, az élet zavaros, megindító momentumainak közvetítőjének. Az írói pályán egyelőre még csak internetes oldalakon, pályázatokon, irodalmi esteken próbáltam ki magam, hogy mekkora sikerrel, azt nem tudnám megmondani. Számomra hihetetlen élmény, amikor valaki elismeri az írásaimat, ha tíz embert érintek meg velük, már sikeresnek érzem magam. Lehet, ez nagyhírű, már befutott szerzőknek csekélység, de én nem vagyok bestseller-író. Talán soha nem is leszek, talán igen. Ez még elválik. Most itt vagyok. És írok. Írok, mert írnom kell. Írok, mert úgy érzem, ha nem teszem, ez a sok kimondatlan szó, eszme, és gondolat, ami itt van bennem, megreked. Egy hatalmas gát mögött sorakoznak, tolonganak, és próbálnak áttörni, hogy elérjék azokat, akikhez íródtak. Azokat, akik talán még azt sem tudják, hogy létezem, hogy ki vagyok, és mégis, én minden egyes szót hozzájuk címzek. És most, végre megrepedt a fal. Lassan, nagyon lassan, de elkezdett csordogálni a víz...