Szilárd és képlékeny darabok
sorsfolyamom útvesztőiben.
Az idő segít, összemossa az
inverz részeket tapasztalatheggyé.
Áldás és átok a percekben,
öröm és fájdalom a lelkekben.
Sokévnyi elmével könnyebb az út?
Önámítás. Talán a lépések.
De a hegek tartósabbak, a
test merevebben ellenáll.
Vízfolyamom sziklák között
jobban csúszik, de már látom,
mily hatalmasra nőttek e kövek,
a pergő homokszemek súlya
alatt szilárdulnak, míg
végül lebonthatatlan,
akár a gyémánt.
Mi végre hát az éveim?
Az elfogadásban a válasz.
A fekete az fekete,
a fehér pedig fehér,
s ha már nem akarsz
kényelmes szürkeséget,
megérte.
A kő szilárd,
a víz képlékeny.
Ily egyszerű? Talán,
de csak nézőpont kérdése.
Legutóbbi módosítás: 2021.03.29. @ 17:38 :: Serfőző Attila